„Úgy nem lehet a tudományt színvonalasan művelni, hogy szisztematikusan kizárunk belőle csoportokat – akár nőket, akár másokat”

Részben a rendszerszintű korlátok, részben a nők saját döntései magyarázzák, hogy a nők nem megfelelő arányban kerülnek egyetemi, kutatóintézeti és akadémiai vezetői pozíciókba – mondja Bollobás Enikő, az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézetének professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság korábbi elnöke. Bollobás szerint – aki nemrég tanulmányt írt arról, hogy a tudományos intézmények vezetői közül hiányoznak a nők – gyakran elriasztja őket az akadémiai pályától, hogy a tudományos szféra döntéshozói pozícióit túlnyomórészt férfiak töltik be. Ezen a kiegyenlítetlen nemi felosztáson akár a kvóták bevezetése is javíthatna – állítja Kende Anna szociálpszichológus, egyetemi tanár, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének igazgatója.Magyarország összességében sem teljesít jól a női kutatók és mérnökök arányában, derül ki az Eurostat idei felméréséből. Bár az Európai Unióban a kutató és mérnök munkakörökben dolgozó nők száma a 2023-ban mért 7,7 millióhoz képest 2024-re elérte a 7,9 milliót, Magyarországon továbbra is mindössze a szakmákban dolgozók közel 32 százaléka nő. Ráadásul EU-s szinten a közép-magyarországi régióban a legalacsonyabb a női kutatók és mérnökök aránya: itt csupán a szakmában dolgozók 30 százalékát teszi ki a női munkaerő. Ezzel szemben a legtöbb nő Norvégiában, Lettországban, Izlandon és Dániában dolgozik kutatói vagy mérnöki munkakörben, ahol az arányuk 48-49 százalék körül mozog. Elfogynak a nők a tudományos ranglétra felső szintjein